pulykakakast kéne venni
Vigyázz kocsis lyukas a kas!
Kiugrik a pulykakakas!
Debrecenbe csoda esett:
két kis kakas összeveszett!
Én a kakasod nem bánom,
csak az enyémet sajnálom.
Szidott anyám érte.
Annak, aki megtalálja,
Csókot adok érte.
Szabad péntek, szabad szombat,
Szabad szappanozni.
Szabad az én galambomnak
Egy pár csókot adni.
10 pár csókot adni, 100 pár csókot adni,
1000 pár csókot adni!
Cimbalommal van kirakva.
Ha még egyszer végigmegyek rajta,
Nótát ver a csizmám sarka.
Erre gyere, ne menj arra,
Jobb út van erre, mint arra.
Erre van a kicsi, kerek utca,
Kis angyalom gyalog útja.,
Jaj de megharagszik.
Majd máskor jut neki, jobban iparkodik.
Kácsa, kácsa, piros kácsa,
Ki a párját nem találja,
Keressen magának.
most érik, most érik.
Virág Erzsit most kérik, most kérik, most kérik.
Kihez ment a levele? Garzó Pista kezébe.
Hej, rica, rica, rica hej, Pista te!
Ez a szőlő hegyen nőtt, hegyen nőtt, hegyen nőtt,
Nálam van a keszkenőd, keszkenőd, keszkenőd.
Én azt vissza nem adom Virág Erzsi, angyalom.
Hej, rica, rica, rica hej, Pista te!
Sütik már a rántott békát.
Zimmezum, zimmezum,
Rece fice bum-bum-bum.
Bíró Marcsa odakapott,
Békacombot ropogtatott,
Zimmezum, zimmezum,
Rece fice bum-bum-bum.
Puskás Gábor késôn futott,
Neki csak a füle jutott.
Zimmezum, zimmezum,
Rece fice bum-bum-bum.
Megcsalt a szívem, jól tudom,
Egy életem, egy halálom,
Vagy tetőled el kell válnom,
Édes galambom.
Utána a molnár fazekastól.
Stul, stul, stul, fazekastól.
Királynénak leánya,
Tim-tom talláré,
Leszek a Babámé,
Eszemadta.
Ma menyasszony leszek már én
Ma menyasszony, holnap asszony
holnap után Komám asszony!
Házasodj, meg ha meg akarsz
Végy el engem, ha el akarsz,
Mert ha engem elszalasztasz
ilyen rózsát nem szakasztasz.
Szerdahelyi sudár torony
bele akadt az ostorom
Ha még egyszer bele akad
rózsám szíve majd meg hasad.
Leszakadt rólam az ing.
Van már nékem kedvesem,
Ki meg varja az ingem.
Hej rezeda, rezeda
Karcsú a lány dereka
Ha karcsún is illeti
Barna legény szereti
Hej kendermag kendermag
jaj de büszke legény vagy
mit ér a büszkeséged,
ha nincs szép feleséged
Lábam termett a táncra, szemem a kacsintásra
Jaj Istenem meg kell haljak
Tőled babám el kell, váljak örökre… Csuhajaj!
Jaj Istenem adj egyet, de igazán szeretem
Hogyha nékem nem adod, felakasztom magamot
Jaj Istenem meg kell haljak
Tőled babám el kell, váljak örökre… Csuhajaj!
Mert ha fának nekimentek,
Fejeteket beveritek,
Szilikút, Szanyikút, Szent-Andrási sobri kút.
Leharapta a sógora
Hej tedd rá, most tedd rá...
Uccu tedd, rá mostan tedd rá...
Rézsarkantyút pengesd meg rá...
Hej tedd rá, most tedd rá...!
Nesze kutya Vendel orra
sose kaptál ilyen jóra
Hej tedd rá, most tedd rá...
Uccu tedd, rá mostan tedd rá...
Rézsarkantyút pengesd meg rá...
Hej tedd rá, most tedd rá...!
Sarkantyúját, belepte a rozsda,
Összeverem olyan betyár módra
Mind egy szálig lepereg a rozsda róla
Új a szűröm a szögre van felakasztva
gyere Babám, akaszd a nyakamba
de így is úgy is ott annak a helye
még az éjjel betakarlak Babám vele.
Gyáva legény kinek nincs szeretője.
Gyáva legény kinek kettő, sej de három sincs,
Nem is szép legény, kinek göndör haja nincs.
Édes jó anyám, nem írok több levelet,
Szilaj csikó rúgta meg a jobb kezem.
Fájdalmasan kilátszik a csikó rúgása,
Sír a jó anyám, hallszik a zokogása.
arra jár a rózsám egyenes, egyenes
egyenes vagy rózsám, mint a nád, mint a nád,
de kedvemre nevelt fel az édes anyád.
Ha elkerülsz rózsám elkerüllek én is,
ha az én szívem fáj fájjon a tied is
addig kerülgessük kis angyalom egymást
meghasad a szívünk bánatába meglásd.
Kukorékol hajnal hasadtára.
Hajnal hasad, fényes csillag ragyog,
Sej, én még most is a babámnál vagyok.
Jaj, de nagyon eltévedtünk.
Derekasan áztunk, fáztunk,
No de kicsit elnótáztunk.
Jegenyefa ingó-bingó,
Rajta ül egy ázott holló.
Teregeti csapzott tollát,
Keserüli holló voltát.
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.
Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár.
A kávészem int neki,
míg az örlő pergeti.
Heje-huja vigalom!
Habos fánk a jutalom
Mákos patkó, babkávé,
értünk van a parádé.
A farsangi napokban,
leszünk mi is vígabbak
A, a, a, a farsangi napokban.
Ből, ből, ből, három nagy keszkenőből
Mind asszonyok mind lányok,
Elöl bögyöt csinálnak,
Ből, ből, ből, három nagy keszkenőből.
Gé, gé, gé, öregasszony gégéje,
Öregasszony gégéje
Sört, pálinkát bevenne
Gé, gé, gé, öregasszony gégéje.
Ku, ku, ku a kakas kukorékol
Szeretném a taraját,
Jól megfőzve a nyakát,
Ku, ku, ku a kakas kukorékol.
Ha, ha, ha, itt a farsang dereka
Leánynak kell szép ruha
Férjhez, menne, ha tudna (a buta)
Ha, ha, ha, itt a farsang dereka.
Két szegénylegény szántani menne, de nincsen kenyere.
Van vöröshagyma a tarisznyába', keserű magába',
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek de kevés vacsora.
Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám, de hamar elvisznek.
Mert Kossuthnak verbuválnak.
Kossuth Lajos nem lett volna,
Katona sem lettem volna,
Éljen, éljen a nemzet.
Gyere pajtás katonának,
Téged tesznek kapitánynak!
Pár esztendő nem a világ,
Éljen a magyar szabadság!
Éljen, éljen a nemzet!
Szereti a táncot.
Az oldalán, az oldalán,
Csörgeti a kardot.
Ha csörgeti, hadd csörgesse,
Pengjen sarkantyúja:
Kossuth Lajos verbunkja,
A muzsikáltatója.
Falú végén, falú végén,
Szépen muzsikálnak.
Oda hívnak engemet is
Magyar katonának.
Be is állok a verbunkba,
Ha már verbuválnak,
Elmegyek a pajtásimmal
Vitéz regrutának.
Két szál majoránna,
Egy szép barna (de) magyar huszár,
Sej lovát karérlyozza.
Ne karélyozz, magyar huszár,
Mert leesel róla.
Nincsen itt a te édesanyád,
Sej, aki megsíratna.
Ne sirasson engem senki,
Jól vagyok tanítva,
Sem lépésbe,de sem vagtába
Sej, le nem esek róla.
Mert a húszár a nyeregbe
Bele van teremve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej, belegyökerezve.
Nem kell szénát, kaszáljon a lovának,
Mert a széna porcióba van kötve,
Van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám, tedd a lovam elébe.
Édes anyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli fel a lovam, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat,
lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.
Ingyom-bingyom tálibe
tutálibe-málibe az erdőbe.
Minek mész te az erdőbe?
Ingyom-bingyom tálibe
Tutálibe-málibe vesszőcskéért.
Minek néked az a vessző?
Ingyom-bingyom tálibe
Tutálibe-málibe kertecskének
Minek néked az a kiskert?
Ingyom-bingyom tálibe
Tutálibe-málibe virágoknak.
Minek néked az a virág?
Ingyom-bingyom tálibe
Tutálibe-málibe jó anyámnak.
Beszökik, beszalad sűrű vadonába,
Ne szaladj te kutya ügyes az a kis nyúl,
Kikerül hazaér a hegyeken is túl.
Nem sajnáltuk rá erőnket, mert van haszna is
Fáradozva emlegetjük a szüret nevit
Nohát kedves jóbarátim igyuk a levit
Ma a szüret kedves napján igyunk áldomást
Telítgessük a kulacsot úgy, hogy locsogjon
Hogy a kedves jóbarátim kedve dagadjon.
Bort is ittam a közepében
Arra járt el a rózsám múlatni
Attól tanultam meg táncolni.
Ha kiürül, megtöltjük véle kedvünket, töltjük
Három akó borom van a negyedik csapon, van
Az is olyan, mint a méz, ki mit szeret, arra néz
Komatálat hoztam,
Meg is aranyoztam.
Ha nem tetszik komának,
Küldje vissza komának.
Gyüjj be sódar, gömböce
Ki visszük a betegséget, behozzuk az egészséget
Haj ki, kisze haj
Gyüjj be sódar, gömböce
Vajon hova megyünk rajta?
Huzsedáré, huzsedom.
.Majd elmegyünk valahova,
Kocsis Róza udvarára.
Huzsedáré, huzsedom.
Betekintünk az ablakon,
Ki kártyázik az asztalon?
Huzsedáré, huzsedom.
Kovács Jani karosszékben,
Cigánykártya a kezében.
Huzsedáré, huzsedom.
Kocsis Róza fésülködik,
A tükörbe biggyeszkedik.
Huzsedáré, huzsedom.
Ugye, Jani, szép is vagyok?
Épen neked való vagyok.
Huzsedáré, huzsedom.
Szép is vagy te, jó is vagy te,
Csak egy kicsit csalfa vagy te.
Huzsedáré, huzsedom.
most jöttem a tanyáról.
Sej haj, ruca, ruca,
kukorica derce.
Egyik ága lehajlott,
A szeretôm elhagyott.
Ej haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.
Ha elhagyott egy évre,
El hagyom én kettôre.
Ej haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.
Ha el hagyott kettôre,
El hagyom én örôkre.
Ej haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.
Kis kalapom fekete,
Páva tolla van benne.
Ej haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.
kihajlott az útra,
Én édesem, én kedvesem
szakajts egyet róla.
Egyet szakajtottam,
El is hervasztottam.
Tejbe vajba fürösztöttem,
Hóba szalasztottam.
Kihajlott az útra
El akar hervadni
Nincs ki leszakítsa
Nem ám az a rózsa
Ki a kertben nyílik
Hanem az a rózsa
Ki egymást szereti
Nem szeretlek másért
Két piros orcádért
Szemed járásáért
Szád mosolygásáért
Mesebeli álom,
Télapó zúzmarát,
Fújdogál az ágon,
A kis nyúl didereg,
Megbújik a földön,
Nem baj, ha hull a hó,
Csak vadász ne jöjjön.
Parányi ökörszem,
Kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
Süt még nap a nyáron.
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő ,
Húzza-rázza hűsszellő.
Suttog a fenyves, zöld er dő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
Jég a cipõje, leng a szakálla.
Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.
Két szarvas húzta, szán repítette,
Gömbölyû zsákját százfele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.
Nézd már nyílik ám az ajtó.
Kinnt pelyhekben hull a hó,
Itt van, itt van Télapó!
Meg-megrázza ősz szakállát,
Puttony nyomja széles vállát.
Benne, dió, mogyoró,
Itt van, itt a Télapó!
Oly fehér a rét, a róna,
Mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Csakhogy itt vagy, Télapó
Kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe.
Jaj, de szép a karácsonyfa
Ragyog rajta a sok gyertya.
Itt egy szép könyv, ott egy labda.
Jaj de szép a karácsonyfa!
Kezem, lábam, jaj, de fázik,
Csizmám sarkán jég szikrázik.
Ha szikrázik, hadd szikrázzon,
Azért van ma szép karácsony!
Kis karácsony, nagy karácsony,
Van-e kolbász a padláson?
Ha nincs a kolbász a padláson,
Nem ér semmit a karácsony.
Béke szálljon minden házra,
Kis családra, nagycsaládra!
Karácsonyfa fenyőága,
Hintsél békét a világra!
Nagykarácsony éjszakája,
Krisztus születése napja,
Szűz Mária édesanyja,
Mely gondosan ápolgatja.